Az első bejegyzés több, mint egy éve került fel. Nem kérdés, hogy ez idő alatt sokat változtam, legyen szó akárcsak az írásról. Visszaolvasva néhány fejezet, néhány momentum miatt már a fejemet verem a falba... ezt tényleg én írtam volna? És bármiféle szorongás nélkül nyilvánossá tettem?
Sajnos ez így volt. Szégyen, de valaha az is én voltam. Ennek fényében olvasd a történetem, és ha magadra ismernél emlékezz: Semmit ne vegyél komolyan! ;)

2012. október 6., szombat

Életjel!

Szisztok!

Azt hiszem nagyon naaagy bocsánatkéréssel tartozom nektek!
A felismerés felért egy pofoncsapással, miszerint már több mint két hete nem hoztam frisset! És ami azt illeti nagyon mással sem haladtam.

Úgy érzem, kezdem megérteni, hogy tavaly, amikor nyár elején elkezdtem még egy kis füzetbe írni a sztorit, miért csak november környékén raktam fel.

De nagyon remélem hogy a héten végelegesen is sikerül felvennem a suli ritmusát és jut időm a 18. Fejezet fejezet megírására és felrakására, a szereplőjellemzések megírására, a novelláim átvitelére, az "Érzék" sorozat továbbírására, a második blog beüzemelésére, stb... Hű, azt hiszem lesz mit csinálnom...

Valamint egy dizájnváltásnak is nagyon ideje lenne.Ötleteim, vázlataim, gondolataim, füzetmargóra írt kezdetleges soraim már vannak, csak össze kéne rakni őket.

Zenét természetesen  most is kaptok, az egyik személyes kedvencemet. Ha jobban belegondolok, az utóbbi időben is csak a favoritjaimat hoztam, és szerintem ezután is így lesz.

De nem is nagyon papolok a tovább, a lényeg; nagyon is élek, és dolgozom a lemaradáson, mind a blogot, mind az üziket, mind a kommenteket illetően! Csak kitartás. Ígérem, hamar visszatérek!

Addig is puszi: Vadóckaa ^^


Hol vagytok a nagyvilágban?